Nőként elképesztő mennyiségű szerepben állunk helyt nap mint nap. A nőiességünk egy igen maghatározó pontja a kéz.
Gondolj csak bele, hányszor nézed meg egy nőtársad kezeit, körmét, ujjait, és mondod magadban vagy épp hangosan is neki: de gyönyörű kezeid vannak!
Vagy épp hányszor gondolod a saját kezeidre nézve:
„Úristen, de görbék az ujjaim”, vagy
„De fiús kezeim vannak”, vagy
„Azta, de ráncosak a kezeim”, stb….
Ugye?!
A kezünk különösen beszédes minden szempontból, és elképesztően sok szerepe van nap, mint nap:
simogat, ölel, dolgozik, gépel, főz, intéz, cipel, irányít. A kezünkön keresztül adunk – de mikor kap vissza?
Mikor ünnepelted meg utoljára igazán önmagad?
Nem virággal.
Nem csokival.
Hanem figyelemmel.
